2013. június 29., szombat

Sankhu - egy kincses falu

Sankhu egy kis falu a Katmandu-völgyben, a fővárostól keleti irányban. Valamikor a Nepal és Tibet közti kereskedelmi úton egy fontos állomást jelentett. Lakosai a buddhista nevári néphez tartoznak. Sajnos a 2015-ös földrengés során a faluból alig maradt meg néhány ház. A felvétel még 2012-ből való.

Sankhu falu

A faluból elindulva egyórás hegy- és lépcsőmászással érjük el a túristák által szerencsére igen ritkán felkeresett Vajrajogini templom komplexumot. Az út maga egy elvarázsolt kiránduláshoz hasonlít.

    
Bhairab kegyhely

















Az úton felfelé egy Bhairab dombormű köszönt ránk, Shiva isten egyik manifesztációja. E kegyhely előtt minden évben vallási ünnepet rendeznek.

A vallási szertartások egyik fő aspektusa általában az ismétlés. Minél gyakrabban ismételik,  annál erősebb lesz a hatása és a jelentősége is. 

Bhairab Shiva romboló inkarnációja, felesége Kali, Parvati romboló inkarnációja. Mindig álló alakként ábrázolják. Négy karja van. Erőállata a kutya.

A hegy tetején egy ősi Vajrajogini templommal találjuk szemben magunkat. A XVII. században épült,  a buddhista és a hindu vallás elemei keveredésével. Vajrajogini egy ún. dakini, azaz egy istennő, aki a vajrayana-buddhizmus és a hindu tantrizmus egyik fő alakja.  A dakinik egyik feladata a lelket a halál után visszavezetni a mennybe.















 
Templombejárat, Sankhu
A páratlanul szép templom azonban nem az egyedüli látványossága e helynek.
Majmok egész serege követi, ugrálja körül a látogatókat. Szívesen lekapják orrunkról a szemüveget vagy hirtelen lecsapnak a kezünkben tartott uzsonnára. Kegyhely ide vagy oda, fel-le szaladgálnak a buddha-szobrokon és a persze bármely istennőn.

"Áhítatos" majmok


A templom mellett egy fa gyökerei közt kis meditációs barlangot találunk.


E barlangban húzódik meg éjszakánként egy fiatal szadhu, aki barátságosan üdvözölt minket, amikor a templomot elértük.











A templomtól nem messze egy zarándokok számára épített semmitmondó téglaépület áll, mely mellett egyszerűen elsétáltunk. A 35 fokos melegben ivóvizet kerestünk, s találtunk is egy kis büfét. A vizet nem a felkínált pohárból ittuk, hanem egyből az üvegből, bár az üveg is poros volt, de szerencsére "csak" poros.


A büfé tulajdonosa, ha a tisztaságra nem is adott, kiváló információkkal látott el minket.
Először is észre vette, hogy elmentünk a téglaépület mellett, mert nem tudtuk, miféle kincset rejteget.
Elárulta, hogy a házban Vajrajogini életnagyságú szobrát találjuk, mellette kisebb Buddha szobrokat is, menjünk csak fel az emeletre. Évente egyszer kiviszik ezt a szobrot a szabadba és akkor egy nagyszabású ünnepséget rendeznek Vajrajogini tiszteletére. Zarándokok százai érkeznek e ceremóniára.
Megkértek minket, ne készítsünk fotót vakuval, ne károsítsuk a szobrot. A fotó így a félhomályban elég gyengén sikerült. A teremben néhány asszony és kislány üldögélt, Vajrajogini ereje állítólag gyógyít is.


A büfé tulajdonosa biztosra vette, hogy egy másik nevezetesség se tűnt nekünk fel. Igaza volt. A templom melletti kis téren egy dombormű található, mely egyedülálló: az egyik fele Shiva isten, a másik fele Parvati, Shiva felesége. Fele-sége. Erről a különös párosról készített plakátokat lent a városban a hívők szokták megvásárolni. Állítólag már csak a fotó vagy plakát is szerencsét hoz és egészségünkre gyógyító hatással van.

Ha kéri valaki, szívesen elküldöm nagy méretben.

Fele Shiva, fele-sége Parvati