2013. május 25., szombat

A kiráti nép sámáni hite


Egy kiráti család - Nepál 2010

A kiráti nép sámáni hite


Nepáli tanulmányútjaim során több kiráti emberrel is megismerkedhettem. Egyikük, Mohan Rai a kathmandui Sámáni Kutatóintézet alapítója és vezetője mesélt nekem részletesen népe szokásairól és a kiráti nép vallásáról. Mohan Rai nyolcvan évesen és igen kalandos életúttal a háta mögött több mint tíz nyelven beszél folyékonyan, szerencsémre angolul is. 

Mohan Rai, a sámáni kutatóintézet alapítója
A következőket tudtam feljegyezni:

A kiráti nép minden valószínűség szerint Burmából vándorolt északra és Bhután, Nepál, Sikkim és Darjeeling területén telepedett le.
A kiráti nép alcsoportjai: Rai, Limbu, Sunuwar, Dhimal és Yakkha.

Vallásuk egy animisztikus vallás. Ez azt jelenti, hogy a természetben mindennek: kőnek, fának, völgynek, tónak, pataknak virágnak, állatnak stb. saját lelke azaz szelleme van. Az ember ezekkel a szellemekkel kapcsolatban áll és állandóan igyekszik békés kapcsolatban maradni velük.
Mindez szájhagyomán útján terjed (oral history). A régi kiráti vallásnak szinte alig maradtak tárgyi termékei. Kivétel a sámáni szertartásokhoz használt kellékek egész sora. 
Áldozati tárgyak a sámáni szertartáshoz
Az ember és az isteni intelligenciájú természet között szerintük szükség van olyan közvetítő személyekre, akik visszaállítják a két fél közt olykor összekuszálódott rendet.  
Ezek a közvetítő személyek a sámánok. Az ő szerepük többek közt, hogy erkölcsi példát mutassanak, meg tudják gyógyítani a betegeket, kapcsolatban álljanak a természeti és isteni szellemvilággal, temetési szertartásokat végezzenek és a falu lelki békéjét szemmel tartsák. 
Vallásuk neve: mundhum (jelentése: fagyökér).
Templomaik nincsenek, maga a természet számukra a templom. A kiráti családok házaiban azonban mindenütt találunk egy vagy akár több oltárt is, ahol szellemeik és isteneik számára áldozatokat, adományokat helyeznek el. Ezek füstölők, gyümölcs, virágok, rizs, pálinka, vörös színű festékpor stb.  Napközben többször is utánatöltik  oltárról szőrén-szálán eltűnt gyümölcsadományokat. Kecskék, majmok, kutyák és csirkék odaoldalognak és egy-kettőre eltűntetik a szellemeknek kirakott banánt vagy rizst. Végül is helyes ez így: az étel az állatok gyomrába azaz a nagy természeti körforgásba kerül.

Ezeknél az oltároknál gyakran szertartásokat végez a „kerületi“ vagy a meghívott sámán. Gyógyítja a ház betegeit, imádkozik, szellemi „egyezkedést“ folytat bizonyos szellemekkel a betegek érdekében -mindezt sámáni transzállapotban.

Az oltáron kívül még egy jellegzetes pontja van a kiráti házaknak: őseik házikója. Erről még részletesebben szó lesz lentebb  „A kiráti ősök házikója“ címszó alatt.
Az ősök lakószobája a mennyezet alatt balra fent


Istenek a kiráti vallásban

Isteneiket általában házaspár formában említik. E pároknak nemcsak speciális tevékenységi területe van, hanem egy-egy égtáj felelősei is.

Észak:
Sumnima istennő és Paruhang isten. Sumnima az anyaföld istennője, míg Paruhang a földre ráboruló mennyeké (a világmindenségé).
A kiráti vallás az utolsó évszázadban  egyre közelebb került a hindu és a buddhista valláshoz. S mint a hinduknál Parvati és Shiva, úgy a kirátiaknál Sumnima és Paruhang jelenti a legmagasabb isteni szintet.
Sumnima és Paruhang a teremtő és embereket szerető istenpár.

Kelet:
Honkusompa (más néven Sokupa vagy Bonjankhri) az őssámán és élettársa Lemlema a női őssámán (avagy ősboszorka).
Transzállapotú sámáni „utazások“ során a helyi sámánok gyakran fordulnak segítségért Bonjankhri-hoz. A legtöbb nepáli sámán Bonjankhrit (avagy kiráti nevén Honkusumpát) nevezi szellemi tanítójának és ősének. Több történet számol be arról, hogyan rabolja el a sámánnak kiszemelt kislányokat és kisfiúkat ez a bizonyos Honkusumpa és avatja be őket a sámánizálás alapvető tudományába.
Lemlema töpörödött, fekete kis női alak hatalmas varázserővel. Vele – a kirátiak szerint – érdemes jóban lenni, mert különben halált hozó betegségekkel kell számolniuk.

Dél:
Mehdani istennő és Mehhang isten párosa. A hinduknál e pár neve Kali és Bhairab. Többféle fontos társadalmi feladatuk közül az egyik, hogy mindazt, ami megérett a szétrombolásra, ők szétrombolják.

Nyugat:
Koklihangma istennő és Patajongma isteni páros. Koklihangma másik neve Jungali. Patojongmának is van még két másik elnevezése: Shikari és Apturihang.
Ők a természet istenpárosa, minden sámán fohászkodik hozzájuk az ősi természeti rend erejének visszaállításáért.
Egy sámáni oltár - hitviláguk több megtestesítőjének szobrával vagy maszkjával

Szellemek és boszorkányok a kiráti hitben

A kiráti nép hisz a boszorkányok (bokhsi) létezésében. A bokhsikat csak a sámánok tudják ártalmatlanítani.

A kiráti hit szerint  az idők kezdetén a teremtő istenségek mellett vad és gonosz női szellemi lények is léteztek, nyolc testvér fomájában.
Ezek neve: Simma, Namdo Lengma, Satajhongma, Rontccha, Penchhama, Malekuma, Soyongma és Kolendima.

Namdo Lengma állítólag féltékeny és kapzsi természetű volt.
Satajhongma eltömte a vízforrásokat.
Rontchha kitépdeste a földből a növényeket és a virágokat.
Malekuma mindenfelé gyújtogatott és amit ért, lerombolt.
Soyongma betegségeket terjesztett.
Kolendima felzabálta az állatokat.
Simma Lemlemává a női őssámánná azaz ősboszorkánnyá változott.

Sumnima és Paruhang viszont nem tűrték az efféle destruktív magatartást. Megparancsolták a testvéreknek, hogy mindent állítsanak  ismét helyre. Amit tönkretettek, javítsák meg. Amit és akit meggyilkoltak, keltsék életre és egyáltalán szedjék össze magukat, ez nem tréfadolog. A testvérek végrehajtották Sumnima és Paruhang parancsát, mire az isteni páros egy gyűjtőnevet ajándékozott a lánytestvéreknek. Azóta őket Saptenhangmá-nak nevezik.
Minden év márciusában megünneplik a Saptenhangmá-t, azaz a legmagasabb női gyógy- és teremtőerőt és tudatosan aktiválják ezt a falusi közösség javára.
A kiráti ünnepek többé-kevésbé egybemosódtak a hindu vallási ünnepekkel és különösen Nepálban a buddhista vallási ünnepekkel. Nepálban mindenki ünnepli valamennyi vallás ünnepeit. S mindezt tánccal, szertartásokkal, evés-ivással és gyakran sámáni dobszó kíséretében.


A négy szellemi  „esszencia“

A kiráti (mundhum) szellemi kultúra éppúgy, mint a hinduizmus és a buddhizmus négy alapvető szellemi „esszenciáról“ beszél.


1.    Kongkhang (Tantra: tanok és összefüggések)                                   
     A kirátiak esetében ez szájhagyomány útján terjed, írásos emlékekről         
     Mohan Rai nem számolt be.

2.    Khangma (Yantra: mandalák és thankák)

Itt főként a hindu és a buddhista szellemi hagyomány alapján készült munkákról van szó. Pl. Szimbolikus mandalákról és feltekerhető vallásos tartalmú képekről.
Mandala egy sámáni szertartáshoz

3.    Mangma (Mantra): énekbe foglalt szent szövegek. Ld. hanganyag lentebb.

4.    Lakluma (Mudra): szent szellemi tartalmak bizonyos testtartásban vagy kéztartásban kifejezve
 
Halotti szertartás és temetés

A halotti szertartást a haláleset után negyvenöt nappal tartják meg.
A halottat egy bamuszrudakból készített hordágyra erősítik és viszik a sírhoz. 
Nem használnak koporsót.
Egy sámán végzi a szertartást. Előbb trance állapotba dobolja magát, 
majd „megszólítja“ a halott személy lelkét és meghatározza számára a helyes utat 
a túlvilág felé. Ezt azért teszi, mert állítólag a halottak lelke gyakran eltévedhet.
Ha a halott lelke mégis a téves útat választaná, annak igen káros 
következményei lehetnek. Ha a lélek nem a helyes úton jut tovább 
a túlvilágba (fénybe), akkor megragad valahol félúton és visszatérhet az 
élőkhöz, akiket megszállhat és így meg is betegíthet. Ez különösen akkor 
történhet meg, ha a halott a halál pillanatában nem tudatosan élte át a 
halált (balesetet szenvedett emberek vagy meggyilkolt emberek, esetleg   
gyermekek és az öngyilkosok esetében). A halott ember lelkét, mely nem a helyes 
úton hagyta el az élők világát és megmaradt valahol „félúton“, 
a kiráti kultúra bhutá-nak vagy kinkimmának nevezi. 
A buthák veszélyes ragadozónak tekinthetők, bárkit megszállhatnak 
vagy az élők közelében maradva azokat negatívan befolyásolják. Velük csak 
a sámán tud elbánni.

A halotti szertartás neve thomma. A halott lelke mellett a halott őseinek lelkét 
(kula déva) is megszólítja a sámán, hogy azok is segítsenek a helyes 
út megtalálásában. A sámán néhány maroknyi fekete ürmöt (thombi) éget el – 
mint energiatisztító füstölőt.
További szellemi lényeket, mint Garuda és bizonyos kígyó-szellemeket, 
ún. nagákat is „meghív“ a sámán, hogy a halott lelke zavartalanul átjusson 
a túlvilágba.
Bonyolultabb esetben a sámán a Jungali-Shikari (más néven 
Koklihangma – Apturihang) istenpár szellemi erejét is bevonja a 
szertartás folyamatába.
A sámán a halott lelkét természetesen személyesen is megszólítja, megkérdi 
tőle, mi a szándéka, melyik utat szeretné választani. Ha az helyben  
szeretne maradni a szeretteinél, akkor a sámán és a megidézett szellemi 
lények együttesen igyekeznek a halott lelkével egyezséget kötni és meggyőzni 
őt a helyes útirányról.
A sámán határozza meg, mennyi ideig tart a szertartás. 
Megnyugtató eredménnyel ér véget a halotti szertartás, ha a sámán a halott 
lelkének helyes úton való távozását állapíthatta meg.

A halál istene a kiráti kultúrában Khamarahang (Yamaraj).



Itt a nyílra kattintva egy kirati imát mond Mohan Rai, a Sámáni Kutató- és Tanintézet vezetője:

video


Íme a kiráti nyelvű gyógyító mantra szövege
Mohan Rai előadásában

Sarima ó Mang Butmá

Oda ailona
Sumnima Paruhang                   shewa shewa
Ninamma                                   shewa shewa
Henkhamma                              shewa shewa
Digdamma                                shewa shewa
Mangchhamma, Samkhamma   shewa shewa
Ninam ó Ladipma                     shewa shewa
Jharak sakki, khoklipakli          shewa shewa
Chhokkuma Khidima                shewa shewa
Honkusompa, Honkusommo     shewa shewa
Ai oda anka sarisengma yolina
Aidanka chhunku chhung liné kia
oko (a beteg férfi neve) sawachha
(vagy)
oko (a beteg nő neve) chhekuma
Sawa pawanin, Bala pawanin,
Lawa mondhané, saya pepminné
ROGO ROGO ROGO
Bala bala - bala bala - bala bala
Chhu, chhu, chhu

Néhány kitáti szó magyar jelentése:

Sarima ó Mang Butmá = a betegség gyógyulásához szükséges szellemek idézése
Ninamma = a sámáni felső világ neve
Henkhamma = a sámáni középső világ neve
Digdamma = a sámáni alsó világ neve
Shewa shewa = udvarias köszöntés
Khoklipakli = a növényvilág neve
Yolina = gyógyítás vagy gyógyulás
Aidanka = a mai napon
Chhu-chhu-chhu – háromszor megismételve a három sámáni (alsó, középső és felső) világszint üdvözlésére

 
Egy mundhum mantra személyes védelemre

Oda
Sumnima Paruhang
Ninamma
Henkhamma
Digdamma
Bala bala bala bala bala bala
Rogo rogo rogo

A szöveget Nepálban gyakran hallottam. Ez az alsó, középső és a felső sámáni világ erőinek aktiválását célozza meg, mely erő a személyes védelmet szolgálja.

 
Hatalmas szellemek a kiráti mundhum vallás szerint

Őseik szelleme az úgy nevezett kuladéva szellem. Kuladévához vagy kéréssel fordulnak, ha a családban valaki bajba jutott, esetleg megbetegedett, vagy tiszteletből és köszönettel imádkoznak hozzá.

Néhány családtag neve: Kokuni (nagymama), Sakuche (nagyapa), Depache (dédnagyapa). Szellemüket is ezen a néven szólítják.

Hatalmas és erős szellemnek tartják a mashán-okat, más néven sulawá-kat. Ezek az úgynevezett halotti szellemek, több tízezer létezik belőlük a hagyomány szerint és leginkább a temetők közelében lehet velük kapcsolatba lépni. Csakis a sámánok segítségével szabad a mashánokkal kapcsolatot létrehozni.


Néhány hindu isten kirati neve

Brahma neve Paparabu.
Lakshmi istennő neve Mamachunubungma.
Isten jelentése a kiráti nyelvben mang.
Parvati istennő neve Mangpama.
Durga istennő neve Chandi.


Kirati ünnepek

A májusi telehold napján nemcsak Buddha születésnapját ünneplik a buddhista vallású népek, hanem a kiráti nép a Shakela Ubhauli nevű ünnepet is. Ennek lényege, hogy a kiráti ünneplő gyülekezet isteneiket és különféle szellemeiket a környező hegyekbe küldi, mondván, eleget fáradoztak az emberek támogatásáért, most néhány hónapig élvezzék ott fent kiérdemelt szabadságukat. Isteni erejük az embereknél marad, de ők maguk nyugovóra térhetnek.
A másik nagy kiráti ünnepség  a Shakela Udhauli (csak egyetlen betű a különbség a két elnevezés közt). Ezt késő ősszel rendezik meg. Itt szertartással visszahívják a hegyekből isteneiket és szellemeiket.
Sumnima és Paruhang isteni párost sámáni dobokkal és a szertartáshoz recitált mantrákkal (szent énekek) ébresztik fel.
Fentebb már említettem, hogy minden év márciusában megünneplik a Saptenhangmá-t, a női gyógy- és teremtőerőt és szertartással "aktiválják" ezt a falusi közösség javára. 
 


Parbati sámán gyógynövényt gyűjt

A kiráti ősök házikója

A házikó a kiráti családok ház mellé külön erre a célra berendezett kis épület. Aligha nagyobb 4-5 nm-nél. Közepén egy jellegzetes tűzhely található három nagyméretű kővel vagy szikladarabbal.
A három kőnek külön-külön neve és szerepe van:
1.    taralung a nőnemű ősök köve
2.    subtulung a hímnemű ősök köve
3.    mijalung az egész család köve

Középen a tűz ég, melyre Sumnima és Paruhang istenpáros ügyel.
A tűzben dhopát égetnek, ez néhány helyi szárított gyógynövény illatos keveréke. Az ősöknek ételt és italt is szoktak a tűz mellé elhelyezni.
Azok a kiráti családok, akik ilyen az ősöket tisztelentben tartó tűzhelyet nem építettek, állítólag soha nem lehetnek igazán boldog család, mert őseik áldása így nem kíséri mindennapjaikat.

A mennyezet alatt helyezkedik el egy szalmából készült „lakószoba“, ez az ősök nappalija.
Természetesen mindez szimbólikus jelentésű. A szeretetteljes odafordulás, áldás, hála, megbecsülés és köszönet helyszíne a házikó.



Samkamma, tűzhely az ősök tiszteletére



















2013. május 5., vasárnap

Bön kolostor Kathmanduban és egy fontos esemény


Triten Norbutse Bön kolostor

Bön, mi is az?

A bön az emberiség legősibb vallásainak egyike. Pár évezreddel a kereszténység és a buddhizmus előtt is létezett már. Közép-Ázsiából származik és az ott mindmáig eleven sámánizmussal rokon.
A bön hit szerint minden természeti jelenségnek és dolognak saját specifikus szelleme van, mely önálló hatalommal és erővel bír. A bön korai szakaszában gyógyítások, imák és jóslások jellemezték e vallást. Szertartásaik, mint más animisztikus vallásoké is, sokoldalú volt. Ezt a sokoldalúságot, színességet a Himalája területén tevékenykedő sámánok mindennapi ceremóniáiban a mai napig megtaláljuk.

A bön Tibet eredeti vallása is volt a buddhizmus 8. századi térhódításáig. Ekkor egy Tapiritsa nevű Bön tanár az addig szájhagyomány útján terjedt tanokat írásba foglalta. Néhány év meditációt is folytatott, végül pedig szivárványtestűvé vált. Így mesélték nekem.

A bön annyira átváltozott az idők során, hogy most első pillantásra fel se tűnik a különbség a buddhista és a bön kolostorok, szerzetesek, szokásaik és ikonográfiájuk közt. A Bönpo szerzetesek ruházatában megjelenik a kék szín, pl. a sapkájuk menny felé néző része kék.
Szent épületeiket, a stupákat - buddhistáktól eltérően - az óra járásával ellentétes irányban kerülik meg. Kolostoraik falain, mint a buddhistáknál, feltekerhető festmények függenek, de az ábrázolt istenségek egytől-egyig ősi bön alakok, jóval a buddhizmus elterjedése előtti időből.

Senrab Mivocse
Csumma, valamennyi Buddha szerető édesanyja




Panoptikumukban megtaláljuk a bön vallás megalapítóját Tönpa Senrab Mivocsét (Shenrab Miwoche), az ősbuddhát Kuntu Zangpo-t (szanszkit neve Samantabhadra), a teremtő istenséget Szangpo Bumtri-t (Sangpo Bumtri), az együttérzés istenségét Senla Okar-t (Shenla Okar) és Csammát (Chamma), valamennyi Buddha szerető édesanyját.

1988 óta Őszentsége a Dalai Láma is hivatalosan elismerte a bön vallást, sőt a tibeti exilkormányba is felvettek két bön képviselőt a többi fő buddhista szellemi irányzat képviselői közé (Nyingma, Gelug, Kagyü és Sakya).

Szerzetesekkel a teraszon
Kolostori kísérőm




Látogatásom egy bön kolostorban – Kathmanduban

Két alkalommal látogattam el a Triten Norbutse bön kolostorba, mely Kathmandu nyugati részében az Ichangu városrészben található a híres Swayambunath Stupa közelében.

Eredetileg az volt a szándékom, hogy felkeresek egy bön rinpocsét (Rinpoche = nagyrabecsült tanár), akivel egy régóta bennem fészkelődő gondolatot szerettem volna megbeszélni. Az ősi magyarok Ázsia szívéből indultak valamikor mai hazánk irányába, s magukkal hozták azt a vallást, mely szintén animisztikusnak volt nevezhető és minden bizonnyal a bön is befolyásolta, sőt alkotta a hit alapját. Amikor a kereszténység elhatalmasodott, mondjuk úgy, elterjedt a Kárpát medencében, természetesen mindent és mindenkit pogánynak tekintett, mely nem az ő hitüket vallotta. Ez már csak így szokott lenni. Ekkor alakulhatott ki a szóhasználat, hogy ami nem keresztény, az bűn.
Bön, bűn.
A történeti etimológiai szótár ezt a szót ismeretlen eredetűnek nyilvánította.


A Triten Kolostorban egy bön tanárral folytatott beszélgetésem végén arra lyukadtunk ki, hogy felételezésem igen valószínű. Egy évvel később Máté Imre Yotengrit című értekezésében találtam ugyanerre a gondolatra, ezek szerint mások is feltételezték már ezt.
E tanár felajánlotta nekem, hogy átvezet kolostoruk termein és megmutatja nekem, ami engem érdekelhet: Szobrok, festmények, thankák.

Drenpa Namkha
Senla Okar



Nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy a „tárlatvezetés“ után (persze, csak mert megtudta rólam, hogy igen mélyen érdeklődöm a bön iránt és a buddhizmussal is szoros szellemi kapcsoltaban állok)
meghívott egy gyógyító-buddha-beavatásra (Medicin Buddha = Sangye Menla), mely másnap kora hajnalban kezdődött.
 
Egy nagyszabású ünnepi beavatás volt ez, több száz meghívott volt jelen. Főként az ott élő szerzetesek családtagjai, és néhány külföldi. Az egyik kolostor épületben gyülekeztünk, azaz kuporogtunk több százan a (nagyon) hideg padlón és vettünk részt az akkori kolostorvezető rinpocse Yöngdzin Lopön Tenzin Namdak szertartásán

 
Boldoggá tett annak a tudata, hogy teljesen váratlanul és mindenféle előre szervezés nélkül a sorsom egy olyan helyzetbe sodort, mely nemcsak szívem szerinti volt, de természetgyógyász szakmámat is szellemileg gazdagította.
A beavatás úgy három órán át tartott, több lépcsős szertartásban volt részünk. A szerzetesek és a bön meghívottak, valamint mi „külföldiek“ egyféle gyógyító-Buddha-transzban lebegtünk.
Mégis bennem élt a félelelem, hátha felfázom a hideg kövön ülve és hólyaghurutot vagy náthát kapok.
Sangye Menla szellemi energiája azonban megvédett a betegségtől. De lehet, hogy csak szerencsém volt.

A gyógygolyócskák kiosztása és az áldás
Áldozati sál és pénzadományok elhelyezése 



A szertartás végén hosszú sorba rendeződtünk, hogy a rinpocse megáldjon minket. Egy kis ajándékot is kaptunk: egy barna gyógygolyócskákkal teli borítékot, hozzá egy tibeti nyelen írt használati utasítást, mikor és hogyan kell bevenni e megszentelt gyógyszert. Úgymond tibeti polikreszt, bármire, bármikor bevehető és bármire jó, mert szentelt golyók. A napokban találtam meg itthon a fiókban a borítékot, kíváncsiságból be is kaptam belőle egy golyócskát, az íze földes szappanra emlékeztetett.


A résztvevők mindegyike egy kis áldozati ajándékot (pár bankjegyet) szorongatott a kezében, mindez persze szintén borítékolva és mellette a szokásos áldozati sállal.
Nálam se sál, se boríték nem volt és a hajnali taxira kiadtam majdnem az utolsó bankjegyemet is, így rögtönöznöm kellett. Egy kis összeget egy hosszúkásra hajtogatott fehér papírzsebkendőbe tekertem és azt adtam át a rinpocse oltára előtt szolgálatot teljesítő szerzetes kezébe. Kedvesen mosolygott rám, kitalálhatta, hogy ez egy rögtönzés, melyet valószínű nem először és nem is utoljára tapasztalt a külföldi látogatóknál.
A jakgulyás készül
Kolostori konyha
Vajas tea és jakgulyás
Egy gyermek-szerzetes ebédjével bebújt a kőasztal alá a nap elől


Később jak-gulyást tálaltak fel a teraszon, időközben kisütött a nap és már egy kardigán viselete is túlzásnak bizonyult. A jak-gulyást nem kóstoltam meg, őszintén szólva a szaga miatt. Ehhez vajas teát is kaptunk, amit szintén nem kóstoltam meg, igen, a szaga miatt.

De elbeszélgettem egy spanyol egyetemistával és egy horvát természetgyógyász kolleganővel, akik szintén részt vettek a szertartáson. Ők e látogatás hosszú hónapokkal ezelőtt kezdték el tervezgetni. Kis csoportunk aztán bevonult a kolostorba, ahol a falon függő thankákról és néhány szoborról felvételeket készítettünk.
Amilyen jól sikerült a napom, annyira nem sikerültek a felvételek.
Elképzelhető, hogy el kell mennem oda még egyszer? 
Szerzetesek a ceremónia után

A szerzetesek családja a ceremónia után