2013. február 25., hétfő

Másképp, de mégis

Mickey Mouse és Buddha barátsága az iskolaudvaron
 
Amikor idegenként egy országot meglátogatunk, legelőször az tűnik fel, ami ott más, ami ott logikátlan vagy számunkra megmagyarázhatatlan. Mindig hasonlítgatunk.
Ha azonban egy ideig ott élünk és lassan megértjük az összefüggéseket, a legvadabb jelenségek is elfogadhatóvá válnak.

Joghurt létezik ilyen formában is, nemcsak a közért hűtőpultján



 

Nem koldus, hanem szent ember

Jóllehet legyek ülnek a joghurt tetején és lehűtéséről álmodni se lehetne, mert naponta kb. 14 óra áramszünet van, mégis ehető, finom és valami csoda folytán nem okoz hasmenést.











Lassan és döcögve, de jókedvűen
A szent emberek Shiva istennek áldozzák életüket, feladták minden tulajdonukat, ha valahol élelmet kapnak, megköszönik s ha valahol pihenni vágynak, egyszerűen elnyújtóznak valahol. A két hidegebb téli hónapban templomok menedékét keresik.

                                                                                                       
        






Első ránézésre életveszélyes így az utazás. De igazából nem. Nepálban alig haladja meg a sebesség a 15-20 km/h-t. Az utak olyan rossz állapotban vannak, hogy lehetetlenség gyorsabban haladni. Egy kétszáz kilométeres útszakasz eltarthat 10-12 órát is.


 








A banánárus kisfia

Egy európai boltban elképzelhetetlen lenne, hogy a vevők a gyümölcs mellett egy rózsaszín nylonköpenybe bebugyolált alvó kisgyereket tolerálnának. A képen látható két vevőnek itt nem  a kisgyerek tűnt fel, hanem az én kíváncsiságom.