2012. november 30., péntek

Mandzsusri, a bölcsesség bodhiszattvája

Mandzsusri, falfestmény Pharpingban
Ne úgy képzeljük el Mandzsusrit, a bölcsesség Bodhiszattváját, mint egy professzort, aki még azt is tudja, ki nyerte meg a legutóbbi labdarúgó-világbajnokságot vagy ki kapta meg legutóbb az irodalmi Nobel-díjat. Mandzsusri bölcsessége nem lexikális tudásán alapul.

Hanem akkor min?
Vegyünk egy példát. Egy tudományos felfedezés a múlt században lehetőve tette az atomenergia felhasználását. Az egész világon azóta is alkalmazzák. Fegyverek, tengeralattjárók, erőművek és sorolhatnám, hogy még mi minden működik vele. Sok millió ember hitt is ennek a felfedezésnek, de megtörtént Hiroshima, Csernobil és a közelmúltban Fukushima, a gyakori atomkísérletekről és annak következményeiről nem is beszélve.

Ez azt jelenti, hogy a tudósok ugyan feltaláltak valamit, ami a saját logikájuk és tudásuk szerint megállta a helyét, ha azonban elmeditáltak volna azon, mit jelent a találmányuk hosszútávon,  mennyi minden és mindenki pusztul majd el az atomenergia következtében, azonnal el kellett volna vetniük a találmányt, mint őrültséget, destruktív, pusztító és eszeveszett ötletet. 
Mindenkinek eszébe juthat egy-egy hasonló példa.

Nos, Mandzsusri bölcsessége az együttérző és szeretettel ötvözött tudás.

Mandzsusri bronz szobrocska


 Őszentsége a Dalai Lámától tanultam egy gyakorlatot egy Mandzsusri-beavatáson:

Ha elér egy új dolog, egy tény, egy faktum, az a fejemben, a gondolataimban él, mondjuk úgy, ez még a "hideg tudás".  Hogy e gondolatnak van-e gyakorlati haszna, értelme, megállja-e a helyét valamennyi szinten, tehát nem káros magamra és másra nézve, nem árt, hanem használ mindenkinek, ezt csak úgy tudhatom meg, ha elmeditálok a dolgon, azaz egyfajta transzállapotba merülök, s most következik a szokatlan gyakorlat :
a nyelvemet a szájpadlásomhoz illesztem és tölcsért formázok belőle. Ezen a tölcséren csepegtetem, szivárogtatom le a még "hideg" gondolatot a szívembe, hogy ott a hideg gondolatot a meleg szeretet felmelegítse, emberivé tegye. Ebből kialakul majd egy érző gondolat: helyes-e a dolog vagy nem.

Az előbbi példa esetében Mandzsusri egy egyértelmű NEM-mel válaszolt volna az atomerő ötletére. Nem, ezt nem kérjük, nem tesz jót senkinek, milliók fognak belehalni, a növényzetet és az állatokat nem is említve. Mandzsusri megértette volna, hogy az atomenergiával rövid távon valamennyit lehet spórolni, de ő figyelmeztetett volna minket a hatalmas veszélyre.
Most már talán érthető, miért nevetett a szerzetes a tudásomon, melyet a thangkák leírásakor tapasztalt tőlem. A szerzetesek hónapokat töltenek el egy-egy új "hideg" információ megérlelésével, míg az szívük tudásává is válik.

Mandzsusrit szokták a tibetiek az asztrológiai kérdések megválaszolásához is megidézni, hozzá imádkoznak, ha egy dolog még megoldatlan. Spirituális kérdésekben szintén ő az illetékes. Ő egyben a buddhista dharma (tan) védelmezője. Olykor Dharmadhatu-ként is említik. 
Jobb kezében egy lángoló kardot tart, mellyel minden bizonnyal a tudatlanságot akarja elpusztítani.

2012. november 25., vasárnap

Thangka-festő műhely


Kalachakra
A thangka egy tibeti szó, festett szentképet jelent, melyet a buddhisták az otthoni oltárjukra és a kolostorok termeiben szoktak kifüggeszteni. Általában ez egy feltekerhető festmény, mely hagyományosan istenségeket, buddhákat, védő-istenségeket, szimbólumokat ábrázol és brokáttal van szegélyezve.
Gyakori a történelmi Buddha (Shakyamuni), a létkerék (élet kereke), Avalokiteshvara (tib.: Csenrézi) és a különféle Tara-figurák ábrázolása. Láttam már hímzett thangkát is, sőt igazi arannyal festettet is.
Egy-egy képet gyakran hónapok aprólékos és precíz mestermunkájával állítanak elő. Nepálban ezeket a kivételes szépségű thangkákat még mindig jóval olcsóbban lehet megvásárolni, mint Európában.
A bhaktapuri thangka-festő műhelyt meglátogatva elámultam azon, milyen óriási mennyiségű thangka vár eladásra. Legtöbbjük papírra vagy vászonra festve és összetekerve vár a vevőkre egy hatalmas vitrinben. A látogatóknak, nekem is, hosszan magyarázták a thangkák értelmét és azt, mennyire fontos a motívumok hagyományának tökéletesen precíz követése.


Létkerék
Shakiyamuni
            
Bármennyire is szépek és értékesek is e képek, azért eszembe jutott az is, hogy a szabad, vallásmentes festészet Nepálban még szinte ki sem alakult. A legtöbb alkotás így szerintem nem feltétlenül művészi alkotás, hanem inkább tökéletes mestermunka.

De Changu Narayan-ban (Kathmandu) is élnek thangka-festők, akiknek galériájában páratlan szépségű példányokat találhatunk. Éppen így Dél-Kathmanduban Pharping városrészében is. A turisták nagy része ezekre a helyekre nem látogat el, a belvárosi kínálattal is meg vannak elégedve. Pedig ha tudnák, hogy a turista-belvárosban (Thamel) gyakran csak hamisítványok vagy értéktelen darabok kaphatók, ráadásul jóval drágábban. Talán rászánnák magukat akkor egy kis távolabbi kirándulásra is.

Egy mulatságos dolgot éltem meg az egyik kolostorban.
Egy harminc év körüli, angolul beszélő bön szerzetes vitt engem körül és belekezdett a thangkák ismertetésbe. Valamikor átvettem tőle az ismertetést, anélkül, hogy észre vettem volna, s nagyjából húsz képről cseréltünk eszmét. A látogatás végén elnevette magát és azt mondta, nem is érti, ő minek tanul itt a kolostorban évek óta, ha jön egy turista s az is tökéletesen informált.
Én is nevettem, pedig tudom, hogy a dolog nem ilyen egyszerű.
Hogy miért nem, azt a következő cikkemben fogom elmodani, melynek címe Mandzsushri (Manjushri) lesz.
Thangkafestő Bhaktapurban
Festőműhely Bhaktapurban


Thangkák százai várnak eladásra a vitrinben





2012. november 22., csütörtök

Kopan buddhista kolostor

A Kopan kolostor Kathmandu Észak-Keleti részén a Kopan hegyen található. Aki gyalog szeretne eljutni oda, a Bodnath Stupától fél órai, kicsit meredek sétával éri el. A kilátás lenyűgöző, egész Kathmandu alattunk fekszik.
Minden szombaton (ez a vasárnap Nepálban) nyilvános buddhista misén vehetünk itt részt. A tibeti és néhány hindu látogatóval együtt üldögélve hallgathatjuk a Rinpoche és a szerzetesek imáit, recitációit. Akár a szakácskönyvet is elénekelhetnék, a szöveget nem értjük, de egy biztos, hatásuk mélyen megnyugtató.
A kolostor bejárata
 
A kolostor a tibeti buddhizmus gelugpa irányzatához tartozik, tehát mahajána kolostor, ők a sárga sapkás szerzetesek. Barátságosak, kedvesek, nyitottak. Lehet náluk meditációs technikákat tanulni vagy más tanfolyamokat elvégezni. A témákról a kolostor honlapán lehet további indormációkat találni: http://kopanmonastery.com/
A kolostorhoz egy buddhista „apáca“-rend is tartozik, a Khachoe Ghakyi Ling.
Áldásra várva a kolostor előtt
 
A melléképület bejárata

A Kopan kolostorban és területén hosszú órákat el lehet tölteni, mert bármerre nézünk, mindenütt feltűnik valami, amit még soha azelőtt nem láttunk vagy ami kellemesen hat ránk.
Vegyük sorra: A bejárattól jobbra egy hatalmas imamalmot találunk, melyet mi is megforgathatunk, békét, egészséget, szeretetet kiívánva önmagunk, családunk és a világ számára.
A bejárattól balra egy étterem és teázó áll, gyönyörű panorámás terasszal. Itt a tibeti konyha szokásos finom ételeiből válogathatunk. Ajánlatos a csípős tésztalevest vagy a momót (hússal vagy zöldséggel töltött tésztabatyuk) megkóstolni, utóbbit meg lehet rendelni erős zöldségszósszal is. Az étlap nepáli, tibeti és angol nyelvű. Meglepő, de Coca Cola még itt is kapható, persze az illatos masala-tea (fűszeres tea) sokkal kellemesebb ital.
Az étterem mellett egy egészen különös boltban többek között a következő tárgyakat lehet megvásárolni: kínai-brokát tolltartó, tibeti yak-gyapjúsál, magyar Tibi-csoki, nepáli levespor, tibeti mintás párnahuzat, stb.
A kolostor impozáns, thankákkal (brokátra hímzett vagy festett buddhista szentkép), freskókkal és buddha-szobrokkal díszítve.
Ha áldásra vágyunk, a mise után beállhatunk a tibetiek hosszú várakozó sorába (lásd video lent), s ha ránk kerül a sor, megáld minket egy Rinpoche.
A mise kezdete előtt
Magunkkal kell vinnünk ehhez egy hagyományos fehér tibeti sálat, mely az említett boltban kapható katha néven, sajnos ez már eredeti kínai gyármány poliészterből, s mellé kell tegyünk egy kis borítékban pár rúpiát, mely a kolostor fenntartására adományként szolgál.






A kolostor mögött egy domb tetején vár ránk a csend, a béke és a nyugalom... Ugyan sokan ülnek a fűben szerteszét, hindu családok, tibetiek és egy-két turista is, mégis itt a béke uralkodik. Pedig nincs kiírva, hogy „csendet kérünk“. Itt hosszan lehet üldögélni vagy hasalni, míg lent a kolostort, sőt az egész várost és egy másik teret is láthatunk a domb alatt, ahol egy stupa és egy szökőkút áll. Mindkettő Avalokiteshvara (tibeti neve: Csenrézi, a szeretet és együttérzés buddhája) dicsőítésére épült. Stílusa buddhista barokk :)

A kolostor mögötti békés domb



Valamennyi buddhista kolostor közül, melyet Nepálban meglátogattam, ez volt a legnyitottabb és talán a legápoltabb is, tehát a külföldiek talán itt érthetnek meg a legtöbbet a buddhizmus szelleméből, mint kívülről jövő érdeklődő.


             
                                                                             Kopani hangulat (rövidke video 2012-ből)







2012. november 19., hétfő

Buddha és a többiek


A Kathmandu völgyben egyik kultúrális kincs éri a másikat. Gyönyörű buddha szobrokat, thankákat láthatunk mindenfelé. A fenti fotó a Kathmandu völgy különböző részeiben felvett Buddha ábrázolások egyik kollázsa. Ha tetszik Neked, jelezd, szívesen elküldöm Neked email-mellékletként akár nagy méretben is.
Nepálban gyakran találkozhatunk egy példaértékű jelenséggel: buddhisták és hinduk ugyanabban a templomban imádkoznak. 
Milyen megnyugtató lenne, ha más vallások is békésen megférnének egymással.

Hiszen mi emberek konstruáltuk a vallásokat és isteneiket, hogy szellemileg közelebb kerüljünk a magasabb univerzásis erőkhöz, hogy szeretve, védve érezzük magunkat.


       
Lokeshwor - Aranytemplom, Patan


2012. november 17., szombat

Munka Kathmandu utcáin

Építkezés bambuszállványzattal
Cserepezés és gabonatisztítás Bhaktapurban


Az "Our cold store" felirat egy hentest takar. Fiam Thomas felvétele.

Utcai sütőde. Fiam Thomas felvétele.

Egy patani halárus 35 fokos melegben

Főznek, mosnak, portékát árulnak, fonalat sodornak, borbélykodnak Kathmandu utcáin, a felsorolás folytatható. Kathmandu utcáin soha nem unatkozunk. Akik az utcán dolgoznak, el kell viselniük a hihetetlen zajt és a kipufogógázt. Örülnek, ha lefényképezzük őket, ezt nem tartják intim dolognak, mint mi itt Európában, mosolyognak és boldoggá teszi őket, mert ettől megbecsültnek érzik magukat. Ami igaz is, mélyen meghajolhatunk teljesítményük előtt.
Kukoricasütés Naikap városrészben

Narancsárus a forgalom kellős közepén
Kora reggeltől késő estig varrja az ágyneműt és a takarókat






Két dél-kathmandui asszony, évek óta itt ülnek

2012. november 16., péntek

Ganesha, isten a patkány hátán


Egy kopáni hentes pultján
A hinduk egyik legkedveltebb istene az elefántfejű Ganesha. Hogy honnan származik az elefántfej, arról számtalan történetük van. Nepáli ismerőseimtől hallottam egyet, melyet a legszellemesebbnek találtam: Shiva (ő a "vezérigazgató" a hindu istenek közt) kalandos előzmények után végre feleségül vette Parvatit. Kis idő elteltével azonban, mint az istenek körében oly gyakori, hosszabb utazásra indult, mert a világban sok elintéznivalója akadt. Húsz év múlva érkezett csak vissza. Amikor belépett az udvarra, azt látta, hogy felesége ölében egy igen szemrevaló fiatalember ült és Parvati még símogatta is a fiú fényes fekete hajzatát.
Shiva erre féltékenyen előkapta szablyáját és lecsapta vele a fiatalember fejét. Parvati ekkor közölte férjével, hogy ez a saját fia volt!
Shiva rájött őrült tévedésére és azt mondta, hogy az első arra járó lény fejét fogja felhasználni fiuk újraélesztéséhez. Pont egy elefánt sétált arrafelé, akinek Shiva egyből le is vágta a fejét és ráillesztette fia még véres nyakára. Ganesha újből életre kelt.
Azóta Ganesha az az isten, akihez teljesen kilátástalan helyzetben imádkoznak a hívők, hiszen neki sikerült visszatérni az életbe. Om Ganesha, Om Ganesha, Om Ganesha, hallható az ima mindenfelé.

Nepálban az utcákon mindenütt és szüntelenül imádkozókat látunk, minden sarkon vannak szent vagy megszentelt tárgyak, kápolnaszerű imahelyek, oltárok, kisebb- nagyobb templomok. Nepálban a vallást valóban mindenütt aktívan ápolják, megélik, az istenekkel közvetlen lelki-szellemi kapcsolatban állnak.
Ganeshához imádkoznak akkor is, ha gyerekeiknek van szükségük segítségre, de házuk vagy lakásuk egyik fő védelmezőjének is őt hiszik. Minden lakásban, házban, sőt taxikban, buszokban is ott lóg egy-egy Ganesha fityegő vagy kiragasztva egy Ganesha kép. Ő egy "barát" is, közel áll mindenkihez, mindenki szereti. Ganesha kicsit duci, szereti az édességet, sokat eszik és kényelmes természetű.
A szellemi világban a patkány az közlekedő eszköze. Ebből adódik, hogy a patkányok is szent állatok, nemcsak a majmok,az elefántok vagy a tehenek. Jártam olyan templomban, ahol százával éltek a patkányok, s a hívők nagy szeretettel etették őket.

Erről én azelőtt nem tudtam. Így jócskán megijedtem, amikor Kirtipurban egy hindu templomban (Mandir) lehajoltam egy kőoltár faragását közelebbről megvizsgálni, s a kő mögött egy nyüzsgő patkányhadat vettem észre. Tetőzte élményemet az a kislány, aki épp akkor banándarabkákkal igyekezett a hadat etetni.
Első reflexem a hányinger volt. Ezzel egyidőben azonban mintha "kitágult" volna a lelkem és hirtelen befért még a patkány is, elfogadtam, befogadtam.
Megint megrendült bennem a világnézeti struktúrám, átrendeződtek bizonyos szinapszisok, ez jó, talán a legfontosabb dolog, ha világutazásra szánjuk magunkat, hogy képesek legyünk a szokatlant is elismerni, nem elítélni.

Amikor pár héttel később Dél-Indiában, Maduraiban a hajnali utcákat jártam, már meg se lepődtem a patkányok sokaságán és hányiger helyett barátságos jó reggelttel köszöntöttük egymást.
Kopan városrész utcáján


Egy patani kirakatban










 



2012. november 14., szerda

A patkány, mint jármű


Ganesha szellemi járműve, a patkány


Az egyik legszokatlanabb hely, ahol valaha is jártam, egy Ganesha Templom volt, neve Suriya Binayak. Ez egyike a négy legfontosabb ún. Vinayak (Binayak) templomnak Katmanduban. 

Ganesha egy hindu isten elefántormánnyal. Ő arról híres, hogy állítólag minden akadályt el tud hárítani, szerencsét hoz az embereknek és intelligenciája is páratlan. Erről majd még esik szó egy későbbi cikkben. 
De most jön, ami rendkívüli volt: Ganesha egy patkány hátán közlekedik a szellemi világban.
A hinduizmus isteneinek legalább egy erőállata (szellemi járműve) van, Ganesháé ez.

E templom Ganesha és szellemi járműve, a patkány dicsőítésére épült. Egy hatalmas, bronz patkány trónol egy 2,5 méter magas kőoszlop tetején. A látogató lentről felfelé nézve annak pofáját, hasát és farkát látja.
Reálisan tekintve őrültség egy patkányra „felnézni” és még imádkozni is hozzá.
De egy dolog soha nem az, ami, hanem az, amilyen jelentőséget tulajdonítunk neki.

Miután nagy igyekezettel végre félretoltam magamban az előítéleteimet, arra gondoltam, ha a patkány Ganesha szent állata, Ganesha szerencsét is  hoz, segít a bajba jutottakon, akkor a patkánya is rettentően fontos lehet.
Minden vallásnak saját szabály- és előírásrendszere, szimbólumvilága van, hát jó, gondoltam, akkor ez most így van, el kell fogadnom, s abba is hagytam a benső ellenszegülésemet.
Akkor se tépelődtem tovább, amikor tekintetemet a kényelmetlen magasságból a föld felé  irányítottam és ott a legyek ezreit láttam röpködni. Ők valószínűleg egy másik isten erőállatai lehettek, akit név szerint nem ismerek. Ők a földközelséget részesítették előnyben, ott ugyanis mindenféle ínycsiklandó szerves szemét hevert.

Suriya Binayak volt az a hely, ahol megtanultam: a szellemi struktúrák, bármilyen erősnek is hisszük őket, mégis megingathatók, megdönthetők, sőt lecserélhetők.

Ha egyszer arra járnál, tudnod kell még azt is, hogy igen nagyon sok lépcső vezet fel a templomig.
Én nem bántam meg.



2012. november 13., kedd

Bodnath-i zarándokhely, a Boudha Stupa

Ha Katmandu belvárosából Asonból indulunk, a Stupáig kora reggel egy teljes órát, napközben másfél órát fogunk buszozni. Taxival fél óra az út. De milyen ez az út ? 
Káosz, lárma, szeméthalmok tömege, tehenek és majmok az út szélén, hatalmas embertömegek, felhők kipufogógázból, dögszag, gázszag, füstölők szaga. Szegénység Európában elképzelhetetlen módon, de gazdagság is, mert itt még mindenkiben hagyományosan és évezredek óta ott él a magasabbrendűben való hit.

Érdemes ellátogatnunk erre a zarándokhelyre, ahová a környező országokból is, Indiából, Szikkimből, Musztangból naponta százával érkeznek a buddhista szellemű zarándokok. 
Amúgy a buddhizmus a hinduizmus gyermeke, így a látogatok egy kisebb hányada hindu vallású.

Mit tapasztalunk itt? A nepáli népek - Newari, Tamang, Sherpa, Gurung, Kirati stb. - kavalkádja mellett tibeti menekültek sokaságával találkozhatunk. Számukra a Stupa látványa, megélése egy mélyen spirituális aktus. Legalább háromszor járják körül az épületet az óra járása szerint, közben a falba épített imamalmokat forgatják és imát mormolnak. Egy-egy imát 108-szor, ez egy szent szám a Himalaya országaiban.
Mindenütt füstölők égnek, nem az illatuk miatt, hanem áldozatként.
Boltok, kis kávézók, hotelek veszik körül a Stupát, szerzetesek, rendőrök, zöldségkereskedők, eladók, gyerekek, tibeti és hindu népviseletes asszonyok, tyúkok és galambok ezreivel találkozhatunk.

Középen emelkedik a Boudha Stupa, békét, megingathatatlanságot, együttérzést sugározva.
Minden év májusában teliholdkor megünneplik itt Buddha születésnapját. 2008-ban lett volna nepáli számítás szerint 2552 éves.
De nemcsak ő sugározza a békét, hanem te is érzed, amíg ezen a világon egyedülálló helyen sétálgatsz.

Egy kis ízelítőnek feltöltöttem egy pár másodperces videót is: