2016. április 3., vasárnap

Purna, a taxisofőrök gyöngye



Purna Chandra Kopánban

Purnával tíz éve, 2006-ban ismerkedtem meg. Ő taxisofőr Kathmanduban én pedig éppen taxit kerestem. Megszoktam, hogy rettentő erővel szokás már a beszállás előtt alkudozni, hogy elérjünk egy kathmanduban nomálisnak tekinthető vitelárat. Hogy mi a normális, azt a helyiektől tudjuk. Hát lélekben felkészültem, most aztán lesz nagy alkudozás.

Purna szelíden és barátságosan mosolygott, amikor autójához közelítettem. Azt gondoltam, a belvárosig 100 Rupia a "normális" tarifa, s vártam, hogy ő majd 350-et fog mondani. Rám nézett és 100-at mondott. Kellemesen meglepődve beültem. Kiváló vezetőnek találtam, ami Kathmanduban szinte kivételes. Nem dudált folyton, nem hajtott rá akarattal a kutyákra, nem ordibált a többi autóssal, velem is udvariasan bánt. Amikor kiszálltam, nem adott névjegyet, mert nem volt neki. Viszont megadta nekem a mobilszámát, bármikor hívhatom.

Pula Hari kolostor hímzőműhelyében
Másnap már hívtam is. Aztán harmadnap is. Attól fogva nemcsak én, hanem mindenki a kis hotelünkben Chuchepatiban (kathmandui városrész a híres buddhista zarándokhely Boudha közelében) őt hívta. Purna mindannyiszor pontos volt, igen előzékeny, nem kunyerált az utasoktól semmit, mondván, hogy beteg a gyereke vagy anyukája orvosi ellátására nem lenne pénze, ahogyan ezt más taxisok esetében gyakran hallhattunk.  Purna egyenesen és korrektül viselkedett. Ezért szerette meg mindenki és aki csak kényelmesen és nagyobb alkudozás nélkül Kathmanduban közlekedni akart, őt hívta. Purna a mai napig a hotel privát taxisa mindenki nagy elégedettségére. Purna nekem a beajánlást számtalanszor megköszönte.

Dakshinkali piacán
Nehéz időkben, amikor Kathmanduban nem vagy csak alig volt dízel kapható, Purna mindig megoldotta, hogy legalább rövidebb utakra el tudta vinni a vendégeket. A szinte mindennapos utcai sztrájkokat is ügyesen ki tudta kerülni mindenféle szűk eldugott földes utakat ismerve.

Purna elmesélte, hogy az Egyesült Arab Emirátusban dolgozott két évet, s amennyit ott keresett, abból tudott magának vásárolni egy saját kis Maruti autót. Ez minden vagyona és taxis vállalkozásának alapja. Hogy mennyire szenvedett az arab világban, mert nem láthatta családját és mennyire embertelenül bántak ott vele a munkaadói, csak mellékesen említette meg, nem panaszképpen.

Purna Maruti taxija
Purna két kisfiát is megismerhettük, mert a hoteltől nem olyan messze laktak, s olykor átsétáltak a hotel kertjébe. Két gyönyörű és nagyon okos kisfiú, mindketten kiváló tanulók és remekül beszéltek angolul. Meghívtuk őket üdítőre és elbeszélgettünk velük.

Purna egy szép napon, amikor pár évvel később immár negyedszer jártunk Kathmanduban, meghívott minket lakásába, ahol felesége és a gyerekek szívélyesen fogadtak és teával kínáltak. Felesége Punam egy kozmetikai cégnél dolgozik és a nepáli hölgyek hagyományos hindu arckikészítését oktatja. Művészi hennafestést is tanít. Attól függően, milyen hindu ünnep közeledik, változnak a minták. Házasságkötéskor és a legtöbb ünnepen a hennafestés a hölgyek számára egy örömteli hagyomány.
Punam a mintákat fejből tudja, nem használ sablont és pár perc alatt gyönyörű mintákat fest.

Purna és felesége Punam
Engem megajándékozott egy ilyen hagyományos hennafestéssel, melyre máig boldogan emlékezem vissza. Szakértelemmel és nagy szeretettel vitte fel karomra a festéket, melyet pár órán át rajta is kellett hagynom, amíg elkezdett a festék kiszáradni és leperegni. A minta egy hétig maradt látható. Őszintén szólva azon a héten nem sokat zuhanyoztam, hogy minél tovább rajtam maradjon.



Punam művésznő


Purna idegenvezetőkkel felérő ismeretgazdagsággal a Kathmandu völgyben  minden hosszabb utamon elkísért. Akár egyedül voltam úton, akár családommal. Ha valamelyik kolostorban a helyiek nem értettek angolul, Purna tolmácsolt. Ha valahol egy olyan kegyhelyet szerettem volna megtekinteni, ahova szinte egyetlen európai se akart még eljutni, Purna ügyesen elbeszélgetett az ottani illetékesekkel és azután még fotózhattam is.


Purna egy bön kolostor teraszán Ichangu-ban

Purna Surya Binayak oltáránál

Purna egy szent hindu faluban, Changu Narayan-ban

Egyszer elmesélte, mennyire boldog, hogy megismert engem, valószínűleg isteni segítség vagyok számára, mert én vezettem be őt a hoteles életbe és azóta sokkal jobban keres,
sőt Dél-Kathmanduban már egy telket is tudott vásárolni, amire majd sok év múlva egy kis házat   szeretne építtetni a családja számára.

Purna két kisfia
Fiai azóta már teenager korban járnak. Amikor egyszer meglátogattuk őket, ügyetlenül  rákérdeztem, vannak-e már barátnők a láthatáron. Hú, ez egy nagyon európai kérdés volt, Nepálban ez nem ilyen egyszerűen zajlik. Mindenki pironkodni kezdett, csend lett, majd elmagyarázták nekem, hogy ez a dolog itt másként szokás.  A szülők választják ki a fiatalok számára a jövendőbelit.


Nos, ha az európai magas válási statisztikát ismerjük, s tudjuk, itt nálunk mindenki azt választ magának, akibe beleszeretett, akkor rá kell jönnünk, hogy a nepáli hagyomány se működik rosszabbul, sőt. Akik összeházasodtak, házasok is maradnak, még akkor is, ha nem szerelemből kerültek össze. Megszokják és jó esetben lassacskán megszeretik egymást és kialakul köztük az összetartozás megbízható érzete. Ez egy gazdasági, vallási és kulturális hagyományok alapján hozott döntés, melyhez minden hindu tartja magát.

Purna és családja a 2015-ös nagy földrengést túlélte. Napokon keresztül igyekeztem kapcsolatot teremteni vele, míg végre megnyugtatott, legalábbis náluk mindenki életben maradt.

Az utóbbi időben Kathmanduban szinte teljesen lehetetlen dízelt vásárolni. Motorok, autók hosszú sora várakozik gyakran több napon át a benzinkutak előtt, míg üzemanyaghoz jutnak. Purna élete nem egyszerű. De egyenes, becsületes és barátságos ember maradt, akivel szívélyes kapcsolatban állok a mai napig.

2014. július 17., csütörtök

Patán Múzeum - ha épp nincs áramszünet


A Patan Múzeum bejárata



Az 1997-ben osztrák segítséggel megnyitott Patan Múzeum az egyik legmélyebb katmandui élményem. Az épület maga a 18. században épült. Többször is meglátogattam. Nemcsak azért „többször“, mert a kiállított anyag rendkívüli és páratlan a világon.
Hanem azért is, mert előre soha nem tudtam kiszámítani, mikor lesz éppen áram, s mikor állunk teljes sötétségben a gyönyörű szobrok előtt. Katmanduban az áramellátás enyhén szólva ingadozó. Hotelünkben például napi 2x2 óra áramszolgáltatáshoz szoktunk hozzá.

A Patan Múzeum történetéről és kiállított anyagáról létezik egy remek katalógus angol nyelven: ISBN 99933-203-1-5 – Patam Museum Guide.

Felvételeimet nem tudományos szempontból állítottam össze. Csak olyan szobrokról készítettem képeket, melyekhez érzelmek fűznek. Talán megengedett szubjektivitás...

A nevek transzliterációja minden bizonnyal gyakran kétséges, de igyekeztem mindennek utánanézni, amennyire csak tudtam.














A múzeum földszinti körfolyosója
fafaragásos oszlopsorral




Bhrikuti








Bhrikuti,  más néven Sárga Tárá. 
Ő az együttérzés istennője. 
Gyönyörű 85 cm-es faszobor 
 a 17.-18. századból









Ganesha patkánya, bronz

 
Nincs Ganesha patkány nélkül...
Ez a kecses állat Ganesha "szállítója".


A teremőr álmai

















Maitreya, a jövő buddhája, 17. század, Tibet
























                                                                             
Bhairava, a kegyetlen Shiva







 Kéztartása, az ún. kartari mudra a halál  szimbóluma
 Bhairava párja Kali, a kegyetlen Parvati.

Erőközpontok a testben (itt négy a hétből)    

Erőközpontok a fej és az universum összeköttetéseként
Nemcsak hét erőközpontot vázolt fel az ősi hindu tantrizmus, hanem további, testen kívüli erőközpontokat is, melyek a kozmosszal és a föld mélyével is összekötik az emberi testet és szellemet.














 
Padmaszambháva, a tibeti buddhizmus mitikus guruja, bronz
Mandzsusri, a bölcsesség bodhiszattvája, 12. század, bronz


Mandzsusri az egyik kedvenc bódhiszattvám. A bölcsessége alatt nem a lexikális tudást kell érteni, hanem azt a mély, transzcendentális tudást, mely szívünk együttérző és bölcs tudását köti össze az univerzum  bölcsességével.





Vadzsraszattva és Pradzsna























S ha a múzeumból lenézünk a térre, efféléket láthatunk:

 



Buddha 2552. születésnapja


Lord Buddha születésnapja

Amikor 2008-ban Kathmanduban jártam, a májusi telihold napján tartották Lord Buddha 2552. születésnapi ünnepségét.
Imával, misékkel, tömérdek vajlámpás meggyújtásával, ünnepi ételekkel, felvonulással tarkított délutánt éltem ott át.

A rendőrség nem avatkozott be az ünneplésbe, bár a tibetieknek  már akkor se volt gyülekezési joguk.
Nepálban a tibetieket, akiknek még van tartózkodási engedélyük, megtűrik. A menekültek viszont több évtizede nem kapnak már  tartózkodási engedélyt, el kell hagyniuk az országot, amilyen gyorsan csak lehet. Sokukat visszatoloncolják Kínába,  másoknak viszont sikerül átmenekülni Észak-Indiába Dharamsalába, melyet Kis-Tibetnek neveznek.

Naponta érkeznek a menekültek Kínából Kathmanduba, valamennyi segélyt kapnak a menekülttáborokban, de tovább Indiába csak azok jutnak, akik meg tudják fizetni az indiai határon a határátlépést.
Bejárati üdvözlet és szerencse szimbólumok

Születésnapi gyertyák (barátnőm Dietlind U. felvétele)

Boldog szerzetesek

Buddha Ghyanghuti (tamang) kolostor


Az óra járása szerint háromszor a stupa körül

Serpák ünnepi felvonulása

Imádkozásba mélyedve
























Boudha bejáratánál

2014. március 3., hétfő

Changu Narayan avagy Csangu Narajan

  

Changu Narayan a nepáli Kathmandu völgy észak-nyugati részén található műemlékfalu.  Különös, európai ember számára szokatlan hely. Zarándokfalu, szerencsére a külföldi látogatók nem járnak túl gyakran arrafelé, mert elég megerőltető felgyalogolni a hegyre és nem is annyira ajánlják az útikönyvek.

Német nyelven elég alapos tájékoztatót olvashatunk itt: http://de.wikipedia.org/wiki/Changu_Narayan 

Nekem nem az a célom, hogy a falu művészettörténeti jelentőségét emeljem ki, hanem inkább a hely furcsa hangulatát és bizarrságát szeretném kifejezésre juttatni.
Changu Narayan Templom

A hegy tetején épült Changu Narayan-t Vishnu istennek szentelve építették minden bizonnyal Haridatta Varma uralkodó jóvoltából a 4. században, melynek három másik Narayan templom társa is van, sajnos ma már a négyből összesen csak három tekinthető meg.  A Narayan szó Vishnu szanszkrit neve. Az Vishnu templom a Kathmandu völgy legrégibb hindu temploma.

Hancúrozó gyerekek a templom előtt
Changu Narayan-ban hihetetlen ellentéteket éltem meg. Egyrészt akárhányszor jártam fent, elsőként tűnt fel a valóban megélt (hindu) vallás. A helybeliek úton útfélen imádkoznak, rituális szertartásokat végeznek a legkülönfélébb isteneiknek, vallásos dalokat énekelnek, gyakran mantrákat vagy ősi ritmikus énekeket ismételgetnek órákon keresztül.
Másrészt viszont a falu mérhetetlenül mocskos, mindenfelé szeméthalmok tornyosultak és a szemét bűzzel jár, de vonzza a patkányokat is. A patkányok szent állatok, na de azért talán ne ennyire ! Lásd: Patkány, mint jármű

Mintha a hinduizmusnak egy bizonyos dinamikája lenne észlelhető: Hagyj úgy mindent, ahogy van, az istenek azt pont olyanra tervezték, ne avatkozz bele a "nagyok" dolgába, te csak ember vagy. Ne takaríts, ne rendezkedj, ne alakíts. Ezt a fatalista világnézetet kezdetben ellenszenvesnek tartottam, de rájöttem, ebben is sok igazság van. Mind a mai napig csak lassan szokom meg...

Európában természetes, hogy a műtárgyakat és műemlékeket nem tapogatjuk és nem ugrálunk rajtuk.
Nepálban ez is másképp van. Changu Narayanban gyerekseregek lovagolnak a bronz elefántokon vagy himbálóznak a láncokra függesztett templomi füstölőkre és olajlámpásokra akaszkodva. Elbírja őket, na, akkor rajta!
Egy rövid videofilmet vettem fel ott pár éve a hangulat kedvéért:

A következő fotókat a hegyi faluban és a hegy tetején épült ősi templom körül vettem fel.
Vishnu isten erőállata, Garuda hátán

Délutáni eszmecsere a faluban

Színes fafaragások

Vishnu erőállata Garuda

Két szent oroszlán, egy szent kutya és egy halom szent szemét

2013. augusztus 4., vasárnap

Aranytemplom Patánban



           


A templom az udvar felől

Az Aranytemplom a dél-katmandu-i Patánban nem egy akármilyen templom.

Először is sokáig kell keresgélni, mert egy eldugott helyen áll, bezsúfolódva egy lakóterületen. Amúgy meg kívülről alig tűnik fel, el is mennénk mellette, ha nem állna két vigyorgó kőoroszlán a kapuban és csalogatna befelé.

Az épület Szanszkrit neve Hiranyavarna Mahavihar (hatalmas arany kolostor). Nevét onnan kapta, hogy aranyozott rézteteje van és több arany vagy arannyal bevont szobor áll a területén. A XI.
században kezdték építeni.
Buddha-panoptikum



















Kolostor is egyben: az első emeleten egy buddhista kolostort találunk, melyet nem valamilyen buddhista rend, hanem a környékbeli nevari buddhista családok tartanak fenn. Az imateremben gyakran folynak misék (puja), szép csendben törökülésben helyet lehet foglalni a háttérben földre terített szőnyegekre.
Olyan szobrokat és plasztikákat találunk itt, melyek bármely európai múzeumban tízezreket vonzanának. Hindu és buddhista istenségek, buddhák sorakoznak egymás mellett. Körbe-körbe imamalmok sora.

Rakta Lokeshwar
Padmanritya Lokeshwar
Hari Hari Bahan Lokeshwar



















Amithaba, a fény Buddhája
Erre a linkre kattintva egy kisfilmet láthatunk, mely e templom udvarán készült a newari apák napján.
http://www.youtube.com/watch?v=0cSHoMagZvw

A templomnak egyben kultúrház szerepe is van: a környékbeliek itt közösen énekelnek, zenélnek, ünnepnapokon összegyűlnek és a hagyományaik szerint töltik együtt az időt.
Éppen apák napján voltunk ott, apák gyülekezete végzett éppen egy vallási szertartást elhúnyt atyáik szellemének köszönetet mondva. Az asszonyok előkészítették a szertartásokhoz szükséges tárgyakat, virágokat, áldozati füstölőket, együtt énekelték a szent énekeket a férfiakkal.

Tiszteletadás a newari apák napján - az Aranytemplom udvarán
Áldozati adományok őseik tiszteletére








Az összejövetelek átszellemültek, az emberek arcán az odaadás látszik, odaadás az isteniség felé. Mindent összevetve Nepálban a mindennapi, megélt kultúra része a vallás, tehát nem csak a templomaikban gyakorolják, hanem a hétköznapokban is.

A következő felvételek  2008-ban és 2012-ben készültek.

Buddha Shakiyamuni oltár




A bejárati oldal







Shakiyamuni
Buddha - kapudísz sárkánnyal
Egy fiatal szerzetes mosolya az imamalom fölött